Nyugat és Kelet találkozása: a lublini Szentháromság-kápolna freskói

2011. március 09.

Március 9-én Nyugat és Kelet találkozása: a lublini Szentháromság-kápolna freskói címmel fotókiállítás nyílt a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban Pilipkó Erzsébet görögkatolikus hívünk szervezésében. A lengyelországi Lublin kápolnájának freskóiról készült képeket a debreceni Déri Múzeumtól kapta meg Veszprém.

Dr. Koticsné Dr. Magyari Márta, a gyűjtemény főmuzeológusa elmondta, hogy a lublini Vármúzeummal több mint fél évszázados kapcsolatot ápolnak. A most megtekinthető ikonkiállítás is a lublini Vármúzeum tárlata volt eredetileg, amelyet a debreceni Déry Múzeum átvett, és hatodikként hazánkban ezúttal Veszprémben mutat be.

A 15. század elején a litván származású Jagelló I. Ulászló ült a lengyel trónra. 1418-ban a lublini Szentháromság tiszteletére szentelt várkápolnában a lengyel és a litván kultúra, a nyugat és a kelet találkozása páratlan építészeti örökségben öltött testet. A gótikus, nyugati stílusú épület belső terét az uralkodó felkérésére orosz, vagyis keleti keresztény ikonfestők festették ki a bizánci ikonográfiai szabályai szerint. A későbbi évszázadok során a volt uralkodói székhely elpusztult ugyan, de a várkápolna megmaradt, még ha falait fehérre is meszelték. Bár a mészréteg alatt rejtőző freskókat a 19. század második felében már felfedezték, szakszerű restaurálásuk végül több ütemben az 1970-es években fejeződött be.

Dr. Mosolygó Péter görögkatolikus szervezőlelkész az ikonok természetéről osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Kiemelte, hogy ami az ószövetségben a kinyilatkoztatott, leírt szó, az a keresztények számára, különösen a görög kultúrkörben a kép. Az ikonok ugyanis olyan vizuális eszközök, amelyekből megismerhető a hit, s annak teológiai igazságai. Mivel a Biblia a szent szövegeket, kánoni szabályok szerint tartalmazza, így az ábrázoló művészetben is kánonokat, szabályokat kellett alkotni az ábrázolásokhoz. Ezek a szabályok, megkötések sokkal inkább jelentenek segítséget az ikonfestő számára, mintsem korlátokat. Segítenek megfelelő mederben tartani az individuum alkotói szabadságát, hogy az általa alkotott kép valóban az isteni igazságot tükrözze, s ne a művész által képzelt világot. A kiállítás 2011. április 10-ig tekinthető meg a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban.